KARATÉS ÉRZÉSEIM

Írta: Mednyánszky Márta

Kedves Ági!

Megkértél, írjak arról milyen érzéseim, vannak, voltak a versennyel kapcsolatban. Megpróbálom J

Egy évvel ezelőtt azt sem gondoltam, karatézni fogok, elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha elmenjek egy edzésre, pláne nem versenyre, résztvevőként. Hát, megtörtént mindkettő.

Nagyon örülök annak, hogy tagja lehettem - lehetek egy nagyszerű csapatnak, leküzdhettem a lámpalázamat.

Decemberben az első vizsgámon attól féltem, elnevetem magam, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy mennyire jól érzem magam a vizsgáztatóimmal a civil életben. Bár ha belegondolok, szeptemberben azt mondtam, hogy én biztosan nem fogok vizsgázni, csak edzésre járok, hiszen végre elértem azt, hogy fontos legyen az életemben a mozgás. Szóval „túléltem” a vizsgát, igyekeztem sem az Attilára, sem rád nézni, biztos fülig érő szájjal vizsgáztam volna, J ! Ez vagyok én !!!

„Versenyzőként” a tűzkeresztségen az OB első fordulóján estem át, csapat katában indultunk. Nagyon helyes volt a sorsolás, összekerültünk 3 fiatal fiúval, akik kb 200 éve karatéznak, és persze ennek megfelelően katáznak. Mi mindhárman fehér övesként kiálltunk ellenük, nem lepődtünk meg azon, hogy nem mi jutottunk tovább J, viszont nagyon jól éreztük magunkat már csak attól is, hogy odaálltunk. Megkaptam életem első bronzérmemet!!! Nagyon büszkék voltunk és vagyunk magunkra.

A házi bajnokság előtt Attila felkérte az egész Hunyadis csapatot, hogy mindenki induljon a versenyen, ekkor már „rutinos” versenyzőként úgy gondoltam itt az idő arra, hogy egyedül is kiálljak a tatami szélére. Most már tudom, hogy a Nóri három éve milyen izgalmakat állhat ki minden versenyén.

Jó volt egész nap segíteni a kicsiknek, de azért csak közeledett a pillanat, amikor nekem kellett kiállnom, és eljárnom a katámat. Azt hittem, kiugrik a szívem, nem tudom felidézni, hogy mikor éreztem utoljára ilyen izgatottságot. Miközben az „ellenfelem” eljárta a katát, én azt hittem, nem élem túl a várakozás idejét. Amikor én jöttem, úgy jártam el a katát, ahogy tőlem leginkább kitelt. Továbbjutottam. J

Külön érdekessége volt a versenynek az, hogy a Pali „ellen” is ki kellett állnom, komoly „küzdelemben” Ő jutott tovább, így lettem a második versenyemen is harmadik.

Köszönöm a véletlennek, hogy három évvel ezelőtt az I.C. TATATMI-hoz sodort a jó szerencsénk, és azt a kitartó „puhítást” amivel rá tudtál, tudtatok venni arra, hogy mi is megélhessük egy nagyszerű csapathoz tartozás fantasztikus érzését.

Köszönöm!!